Ibn Ruszta, arab lexikografus és földrajzíró 930 táján írta:
„A magyarok turk fajtájúak és vezérük húszezer lovassal vonul harcba... A magyarok országa bővelkedik fákban és vizekben. Sok szántóföldjük van... Ezek a magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek, nagy testűek, vagyonosak és szembetűnően gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk selyembrokátból való. Fegyvereik ezüsttel és arannyal vannak kiverve és gyönggyel berakottak.”
Bölcs Leo bizánci császár (866-911):
„A magyarok a munkát, a fáradtságot, az égető meleget, fagyot, a hideget, minden nélkülözést tűrnek. Szabadságkedvelők és pompakedvelők.”
Lotharingiai Regino apát Világkrónikájában (908) írta:
„A fáradalmakban és harcokban edzettek, testi erejük mérhetetlen... karddal csak keveseket, de sok ezreket ölnek meg nyilakkal, amelyeket olyan ügyesen lőnek ki szarujaikból, hogy lövéseik ellen aligha lehet védekezni... Természetük dölyfös, lázadozó... természetüknél fogva hallgatagok, készebbek a cselekvésre, mint a beszédre.”
Fruili Berengar (845-924) itáliai király (887-915), utolsó szent római császár (915-924) lombardiai követe a magyarokról 921-ben:
Gazdagságuk pazar és szembetűnő. Hatalmas sereget tudnak kiállítani! Kürtszóra indul fordul egész serege. Napokig lovagolnak váltó lovaikon. Ha megindulnak megmozdul ég és föld alattuk. Harciasságuk és bátorságuk egyedülálló. Nem félnek a haláltól! Mosolyogva halnak meg! Legyőzhetetlenek.
Mihály szíriai pátriárka (1196):
„A magyarok becsületesek, őszinték, életfenntartásukban okosak... nem szeretik a sok beszédet.”
Lengyel krónikás:
„Kálmán saját korának valamennyi uralkodóját felülmúlta tudományával.”
Sankt Gallen-i Évkönyvekben (895-1060) Ekkehard írja
„Nem emlékszem, hogy valaha is vidámabb embereket láttam volna a mi kolostorunkban, mint a magyarok. Ételt és italt ugyanis a legnagyobb bőséggel adtak...”
Prágai Kozma cseh püspök Könyves Kálmán idején Magyarországon tartózkodott. 1110-ben írja krónikájában:
„A magyar király/nép hatalmas, kincsekben gazdag, háborúban diadalmaskodó s a föld bármely királyával képes szembeszállni.”
Gardezi perzsa író, 1050. körül:
„A magyarok bátrak, jó kinézésűek, és tekintélyesek. Ruházatuk színes selyemszövetből készült, fegyverzetük ezüsttel bevont, fényt kedvelők.”
Piere Vidal provencei trubadur a XII. században járt Imre királyunk (1196-1204) udvarában és így írt hazánkról:
„Hogy felvidítsam életemet, elmentem Magyarországra, a jó Imre királyhoz. Ott jó hajlékot találtam, becsületes, jólelkű barátokat és szolgákat.”
Bernardus L Ayglier (1216-1282) francia születésű Monte Cassino-i apát (1263-1282) 1269-ben írja:
„A magyar király hatalmas, amikor megindítja seregeit, északon, keleten mozdulni senki nem mer.”
Enea Silvio Piccolomini (1405-1464) a későbbi II. Pius pápa 1444-ben levélben írja Széchy Dénes esztergomi érsek primásnak (1440-1465):
„Minden joguk megvan a magyaroknak visszakövetelni a koronát, mert a magyar királyság archiregnum.”[1]
II. Pius pápa Hunyadi János seregének világjelentőségű nándorfehérvári diadal után (1456) írja III. Frigyes császárhoz küldött levelében:
„Magyarország a kereszténység pajzsa és a nyugati civilizáció védője.”
Cardailhac János alexandriai pátriárka így jellemezte Nagy Lajos magyar királyt (1342-1382), akit személyesen ismert:
„Isten a tanúm, hogy nem ismerek oly nagy és hatalmas uralkodót, aki oly alázatosan és szerényen viselkednék, és becsülete megsértése nélkül annyira óhajtaná a közbékét és nyugalmat.”
Ii. Murad szultán (1404-1451) kijelentette:
„Aki elfoglalja Magyarországot, az ura az egész világnak.”
Bonfini (1425-1502):
„Az írók a kegyetlenség minden nemét ráfogják a magyarokra, kivéve mindkét nem szemérmének megfertőztetését, melyet otthon úgy, mint a táborban kerülték.”
Marzio Galeotto (1427-1497) és Antonio Bonfini (1425-1502) olasz humanisták mindketten azt írják Magyarországról:
"Európa népei mind irigylik a magyaroktól a Kárpát-medence területét, az itt lévő gazdagságot, ezért gyűlölet veszi őket körbe. Magyarországon a leggazdagabb a föld, bő a hal-áldás, nagymennyiségű a kenyérgabona, a bor pedig kiváló."
Jean Lemaire de Belges francia író 1511-ben írja:
„Magyarország a kereszténység védőbástyája.”
Robert Johnson angol 1616-ban:
„Ez az egy királyság többet tett az ottomán ambíciók csökkentésére és az ottomán szerencse megakasztására, mint a többi összes keresztény államok együttvéve.”
Montagu Mária, (Wortley angol követ felesége) írta 1717-ben:
„A magyar hölgyek sokkal szebbek, mint az ausztriaiak, s az összes bécsi szépségek Magyarországból kerültek ki'”
Milton (1608-1674), az Elveszett Paradicsom szerzője:
„Büszke vagyok arra, hogy Magyarország és Anglia között kulturális kapcsolat áll fenn.”
Savoyai Jenő (Eugene de Savoie-Carignan) herceg (1663-1736) francia születésű osztrák hadvezér és államférfi:
„Ha győznek, az a mi győzelmünk Európáé -, ha vesztenek, az az ő szerencsétlenségük.”
Montesqieu (1648-1755):
„A magyar híres szabadságszeretetéről, nemes és nagylelkű jelleméről, hősi bátorságáról. Vendégszeretetének legendás híre van.”
Charles Maurice Talleyrand-Périgord gróf (1754-1838) francia államférfi, diplomata mondta Napóleonnak:
„Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra és büszkék múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük amit akarsz.”
Napoléon Bonaparte /Napoleone di Buonaparte/ (1769-1821) hadvezér, politikus, francia császár olasz nemesi családból származó, korsikai születésű francia 1809-ben írta hozzánk magyarokhoz intézett kiáltványában a győri csata előtt:
„Dicső származástok régiségével méltán büszkélkedhettek...”
Jules Michelet (1798-1874):
„A magyar nemzet a hősiesség, a lelki nagyság és a méltóság arisztokráciája. Mikor fogjuk adósságunkat ez áldott nemzet iránt leróni, mely a Nyugatot megmentette? Vajha a francia történetírás leróhatná már egyszer hálájának adóját a magyarsággal, a nemzetek hősével szemben. E nemzet hősi példájával felemel és megnemesít minket. A magyar hősiesség magas erkölcs megnyilatkozása.”
Eduard Sayous (1842-1898):
„A nyugati nemzeteknek hálával kell elismerniük azokat a szolgáltatásokat, amelyeket Magyarország tett a civilizációnak, először, amikor testével vetett gátat a barbarizmusnak, majd midőn tántoríthatatlan bátorsággal ragaszkodott szabadságához.”
G. Herring angol, 1838-ban kiadott útirajzában írja
„Magyarország gátja volt a török terjeszkedésnek, bölcsője az alkotmányos szabadságnak és a vallási türelemnek.”
Saint René Taillandier (1817-1879):
„A magyar nemzet nem pusztulhat el, s ha sírba tennék is, előbb-utóbb fel fog támadni.”
R. Backwill angol politikai író írja 1841-ben:
„Magyarország foglalja vissza helyét a nemzetek között, és legyen az, ami régente volt: Európa legbüszkébb védőbástyája.”
Victor Hugo (1802-1885):
„Magyarország a hősök nemzete, Németország az erényt, Franciaország a szabadságot, Olaszország a dicsőséget képviseli a nemzetek sorában. Magyarország a hősiesség megtestesülése.”
Bismarck német kancellár (1815-1898):
„Különös nép a magyar, de nekem nagyon tetszik.”
Th. Roosevelt (1858-1919), az Egyesült Államok elnöke, 1910-ben Magyarországon tett látogatásakor kijelentette:
„Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak az ő múltjáért.”
Elisée Reclus (1837-1916):
„Magyarország rendkívüli előnye, hogy szoros értelemben vett földrajzi egység. A magyar királyság földrajzi szempontból Európa egyik legösszefüggőbb területe. Bármint alakuljon is a közép-európai államok sorsa, bizonyos, hogy a magyarság mindig a legjelentékenyebb szerepet fogja játszani a Kárpátok által körülvett óriási arénában.”
Paul Topinard antropológus, 1881-ben kiadott első antropológiai kézikönyvében írja:
„Mai napság a műveltebb magyar családok arcvonásai a legszebbek közé tartoznak egész Európában. A közepesnél valamivel nagyobb termetű, jól megtermett testalkatúak, szabályos arcvonásúak, barnás vagy fehéres bőrszínűek, barna hajúak és szeműek,... anthropológiai szempontból az eddigi adatok a finnekkel való rokonság ellen tanúskodnak...”
Hans Norman 1883:
„Magyarország összes népei közül kitűnnek az igazi magyarok... jó alkatú, kemény izomzatú emberek, nemesek, mintegy márványból faragottak... szemeik tüzesek”
Vautier francia politikus a 20. század elején írja:
„Magyarország múltja fényes, de a jövő még dicsőbb sorsot tart fenn számára.”
Payot:
„Magyarország csodálatra méltó földrajzi egység, amelynek egyes részei összhangzatosan egymásra vannak utalva, és nem szakíthatók el az egész sérelme nélkül.”
René Grousset (1885-1952) francia történész, szakterülete Ázsia és a Kelet:
„Magyarország Európa előőrse volt Ázsia felé. Árpád országának a kereszténység felvétele óta az volt a szerepe, hogy megállítsa a Kárpátoknál, vagy a Dunánál a mongol hódítókat. S az ő hősies ellenállása kényszerítette megállásra a törököt.”
D'Annunzio olasz költő 1926-ban:
„Mindaddig, amíg Magyarországnak nem szolgáltatnak igazságot, a Duna-medence kérdéseit nem lehet véglegesen rendezni. A háború igazi megcsonkítottja Magyarország.”
G. Ferrero olasz történetíró (1871-1942):
„Magyarország ezeréves állam, történelmi és földrajzi egység, évszázadok által összeforrasztva, és belső vonzóerők által összetartva, amit sem fegyver, sem toll máról holnapra föl nem bonthat.”
I. Garvin angol publicista 1925-ben írta:
„Valamennyi legyőzött nép közül a tehetséges, felsőbbséges magyar népnek jutott a leggonoszabb sors.”
Szent Pio született Frencesco Forgione (1887-1968) olasz kapucinus szerzetes jövendölése:
„Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”
Lord Sydenham, az angol felsőház tagja 1927-ben kiadott könyvében írja:
„A legélénkebb részvéttel nézem ezt a dicsőséges múltú büszke népet, amely most a kisantant jól felfegyverzett népeinek gyűrűjébe van bezárva.”
Leon Tapier:
„Európa nem ismerte fel idejében a szolidaritás fontosságát Magyarországgal szemben, melyre a török ellen folytatott háborúk teljes súlya nehezedett. A magyar nemesség a kereszténység lovagja szerepét töltötte be. A 12-15. századokban Magyarország bebizonyította, hogy azonos szinten áll Európa nagy államaival.”
Archibald Cary Coolidge professzor (1866-1928), aki politikailag és történelmileg jól ismerte Közép-Európát, 1919, január 19-én Woodrow Wilson amerikai elnöknek jelentve javasolta a Trianoni békeparanccsal kapcsolatban Magyarország gazdasági egységének megtartását, ellenezve Erdély elszakítását:
„Egy ezer éves egységes országra erőszakolni, elfogadtatni ilyen elrendezést, mint véglegest, a jövőt gyűlöletre, harcra és viszályra kárhoztatná, valószínűsítené egy katonai jellegű konfrontáció létrejöttét belátható időn belül.” (Javaslatát a konferencia nem fogadta el.)
Lord Rothermere 1927. június 27-én a Daily Mailben írja:
„Az új európai határok igazságtalansága állandó veszedelme Európa békéjének, és azok a kezek, amelyek a mai politikai helyzetet létrehozták, a jövő háború magvait hintették el.”
Ismail Galaal (1914-1980) szomál (Afrika) költő 1962-ben arról számol be
„Kelet-Afrika pusztáin tevekaravánok tábortüzeinél a magyar szabadságharcról énekelnek olyan törzsek is, melyek Európáról sem igen hallottak.”
Enrico Fermi olasz atomfizikus (1901-1954):
Amikor Fermit megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: „Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!”
Albert Camus (1913-1960) francia Nobel díjas író 1957. október 23-án tartott beszédéből:
„A magyarok vére. Nem tartozom azok közé, akik azt kívánják, hogy a magyar nép újra fegyvert fogjon, bevesse magát egy eltiprásra ítélt felkelésbe, - a nyugati világ szemeláttára, amely nem takarékoskodnék sem tapssal sem keresztényi könnyel, hanem hazamenne, felvenné házi papucsát, mint a futball szurkolók a vasárnapi kupamérkőzés után. Túl sok a halott már a stadionban, s az ember csak saját vérével gavalléroskodhat. A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét. A szabadság mai évfordulóján szívemből kívánom, hogy a magyar nép néma ellenállása megmaradjon, erősödjön és a mindenünnen támadó kiáltásnak visszhangjával elérje a nemzetközi közvélemény egyhangú bojkottját az elnyomókkal szemben. És ha ez a közvélemény nagyon is erőtlen és önző ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson egy vértanú népnek, ha a mi hangunk túlságosan gyenge, kívánom, hogy a magyar ellenállás megmaradjon addig a pillanatig, amíg keleten az ellenforradalmi állam mindenütt összeomlik ellentmondásainak és hazugságainak súlya alatt.
A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esdendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, - még közvetve sem igazoljuk a gyilkosokat. Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérelnünk, feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritásunkat egy végre egyesülő Európában. A magyar munkások és értelmiségiek, akik mellett annyi tehetetlen bánattal állunk ma, tudják mindezt, s ők azok, akik mindennek mélyebb értelmét velünk megértették. Ezért, ha szerencsétlenségükben osztoztunk, - miénk a reményük is. Nyomorúságuk, láncaik és száműzöttségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadták nekünk!”
Zbigniew Kazimierz Brzezinszki amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó a 70-es években leírta:
„Aki a világ fölötti uralmat meg akarja szerezni, annak el kell foglalnia a Föld szívét. Aki elfoglalta a Föld szívét, az birtokba vette Európát. Aki birtokba vette Európát, az ura az egész világnak.” (A Nasa kiadásában megjelent Gaia elmélet című munka azt írja, hogy Földünk élőlény, melynek a szív csakrája a Kárpát-medencében található. A Föld 7 energetikai központja közül a Pilisben található a Föld szívcsakrája.)
XIV. Dalai Láma Tenzin Gyatso született Lhamo Döndrub, az 1980-as évek második felében kinyilatkozta:
„a Földön a magyaroknak energiaközpontot védő szerepük van.”
2006. október 11-én Prágában a Dalai Láma üzente a magyaroknak
„Magyarok! Bár népük nagy múltra tekint vissza, a szabadság és a demokrácia terén még fiatalnak számítanak. A lehetőség mindazon által eljött az Önök számára, hogy kibontakoztassák képességeiket és megmutassák a világnak szellemüket, kezdeményező képességüket. Ehhez azonban az önbizalom elengedhetetlen. Éppen ezért akármilyen nehéz is, bármilyen akadállyal, nehézséggel néznek szembe, nem szabad, hogy elveszítsék a reményt és az elhivatottságukat. Bizakodónak kell maradniuk! Egy tibeti mondás úgy tartja: 9 kudarc 9 próbálkozást jelent.
Biztos vagyok abban, hogy egy ilyen nagy múltú nemzet fényes jövő előtt áll. Kérem dolgozzanak továbbra is keményen és távlatokban gondolkodjanak! Tartsák szem előtt azokat a nemes célokat, amelyek a közös érdekeket szolgálják. Az emberek sokszor - és ez a politikusokra különösen igaz - elvesznek az apró részletekben. Ez nem helyes. Gondolkodjanak távlatokban! Ez az én tanácsom. Köszönöm."
Helmut Kohl német konzervatív politikus, kancellár 1982-1998-ig:
„A legnagyobb csapást a nemzetközi kommunizmusra a magyarok mérték és a berlini falból az első követ a magyar hősiesség ütötte ki.”
Hans Kuitert holland újságíró véleménye a magyarokról 2001. július 31-én jelent meg a 'De Telegraaf'-ban:
„A nacionalizmus gyakran ellenérzést vált ki a világban: másokkal szembeni felsőbbrendűség érzését sejteti s olyan kellemetlen nevek kapcsolódnak hozzá, mint Hitleré, Milosevicsé és - néhány palesztin számára - Sharoné. A magyar nacionalizmus azonban más természetű, veszélytelen jelenség. A magyar nacionalizmus ugyanis a Marsról jön. A Marsról, a nap negyedik bolygójáról, ahová a NASA áprilisban kutató szondát indított, noha kutatás végett elég lett volna egy Concordot küldeni Budapestre. Hisz Magyarország a Földre szállt Mars s a magyarok olyanok, mintha földöntúli elmék lennének: virtuózok a számítástechnikában, briliáns tudósok, akik Nobel díjakat nyernek, kiváló matematikusok. Egyszóval ha igaz a mese - az emberiség krémje.”
Isaac Asimov egy óvatlan pillanatban ezt mondta rólunk:
„Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok. Az Európai Unió előre látása tehát, úgy tűnik, messze túlszárnyalta akár az ifjabb Bush, akár Putyin legmerészebb álmait. Az EU ugyanis Magyarországgal nem egy más államokkal körbevett sztyeppés országocskát hívott az európai népek nyikorgó szövetségének sorába, hanem egyenest a földöntúliak országát. Mert mi más is lehetne a magyar lelemény magyarázata, mint hogy a magyarok olyan briliáns elmék leszármazottai, akik a Marsról érkeztek? Csak így eshetett meg, hogy ők adták az emberiségnek az internetet, a computer nyelvet, a modern repülőket, az atomfegyvereket és egyéb találmányokat. Én személy szerint nagy rokonszenvvel figyelem ezt a fajta ártatlan nacionalizmust, hisz nem akar más országokat meghódítani, nem vezet tömegsírokhoz és az ENSZ Büntető Törvényszéke elé kerülő vádakhoz. Csak arról szól, hogy hinnünk kell magunkban - még ha olykor azt gondolják is rólunk, s olykor mi magunk is akképp vélekedünk, hogy talán a Marsról jövünk.”
/A listát csak közreadom, nem én állítottam össze./
Bejegyzések
