Ha hétfő...

...akkor Tölgyessy. A Kossuth Rádióban. Jó, ez még nem a világ, de már majdnem. Amit ott megmondanak, az meg van mondva.
Nem tudom, egyeztetés eredménye-e a hétfőnkénti produkció, vagy a rádió valamelyik nagyokosának önálló terméke, mindenesetre nagyot alkotnak vele. Tölgyessy mindenhez ért, mindenre van megoldása. Csak győzze a riporter kérdésekkel.
Nem veszik észre, hogy bohózattá vált szereplésük? Vagy talán éppen az a cél, hogy teljesen lenullázzák a szavak súlyát és a közérdeklődést? Az embernek már az az érzése, hogy felesleges a /mindenkori/ kormány, már-már az egész államgépezet, hiszen csak úgy tesznek-vesznek, esetleges intézkedéseket hozva. Az adu ász pedig, mint egy felsőbb szellemi erő, csendesen megmondja a frankót.
Régóta hangoztatom, kézenfekvő a megoldás: meg kell koronázni az ürgét!

Az idézetekről

Idézeteket használni: fél siker.
Jót s jól idézni a megfelelő helyen: teljes siker.
Minden lehetséges esetben élni az idézés lehetőségével: a bölcsesség hiányának álszerénységként való megmutatkozása.
Idézettel kezdeni: tagadás.

Kitett fenyők

Kisfiamnak, aki majd egyszer
talán megérti, s azoknak, akik
sohasem fogják megérteni.



Így ünnepek táján minden évben eszembe jut egy kis emlék. Elmondom.
Egy régi karácsony után jártomban – keltemben valami hulladéklerakó hely mellett vitt az utam, amikor megláttam egy fácskát. Levelei már lepotyogtak, ágai csontvázként meredeztek, egyszóval vigasztalan látványt nyújtott, ahogy a szél ide – oda döcögette a tejeszacskók meg konzervdobozok között. Azt ugyan nem állíthatom, hogy úgy hajították a sok lom közé, ahogy a kilyukadt bádogvödröt vagy elnyűtt esernyőt szokás, esetleg messziről meglódítva, mintegy végérvényesen megszakítva evvel minden további gondoskodást, féltést és igényt. Nem, ezt egy karácsonyfával talán senki nem merné megtenni. Mindenesetre megálltam, tűnődtem kicsikét az elmúlás mibenlétéről, s közben néztem a fát. Nem vettem le a szemem róla. Ahogy tovább néztem, valahogy feloldódott szomorúsága, valahogy vidámabbnak kezdett tűnni előttem. Csak hónapok múltán jöttem rá, mi lehetett az oka.
Emlékeznek, hogy éktelenkednek az üres szaloncukor papírok a kiszolgált fenyőn? Nos, annak a fácskának a csúcsán egy csillogó, kövér papír hintázott súlyosan, olyan, amilyet elsőként szoktak felakasztani az ünnep tiszteletére.
Azóta én a legfelső cukrot kibontani nem hagyom. Ha mégis megteszik, legfeljebb a fejem csóválom, és arra gondolok, talán nekik kellene eltüzelniük néhány fenyőt…


1994

Zentán

Ha szürkébb is a fehér,
és nem oly fényes a haj,
ha tétován lendül a kasza,
mert bútól ernyed a kar,

a föld, a fű, a folyó
tiétek mindörökre,
Szent Koronánk porladó jussa
nem száll rácra, törökre.

Nézz a hatalmasokra:
kenyerükben könny és vér!
S ha gyermekük álmából felsír,
anyja neki mit ígér?

Majd fegyvert ad kezébe,
s őrizhet határt, rabot?
Játék, móka, kacagás helyett
ölhet kit apja hagyott?

A börtön nem tiétek,
benne maguk a rabok.
Bilincsét veszti, ki bűntelen,
hát legyetek szabadok!


2005

Május 9.

Rendben van.

Csak azt nem tudom, mikor és hol ünneplik a másik, legalább akkora gyalázat felett aratott győzelmet. Talán csak nem arról van szó, hogy ennek még nincs is vége?
Vagy az érdekek megint fontosabbak?

Május 1.

"Németországban összecsapásokra lehet számítani a felvonuló nácik és antifasiszták között."
A nácikról tudjuk, hogy kik, az antifasisztákról azt tudjuk, hogy kik nem. De hát akkor mégis kik ők?
Még meddig fogják az elvtársak fogalmazni a híreket?
/MR1 Kossuth Rádió - a szavak ereje.../


"Az MSZP a fiatalokat, a nyugdíjasokat, a dolgozókat fogja képviselni a Parlamentben."
Igen, az MSZP bejelentette szerény igényét e csoportokra...
El kell ismerni, kommunikációban mindig is erősek voltak. Ennél is erősebbek már csak az arcátlanságban.