Magasabb készültség

Hiába szakadt ránk a demokrácia: gondolatszabadság ide, szólásszabadság oda, maradtak falak kívül és belül.
És persze mardtak tabuk. Ha társadalmi kérdésekről van szó, mezei ember úgy tesz, mint zárdafőnök a kuplerájban, nem tudja mikor követ el nagyobb bűnt: ha lát, hall, vagy ha beszél.
A falak lebontásához sajnos támadhatóan jobboldalinak kell lenni mostanság, pedig a nyílt és világos beszéd nem jobboldali érdek, hanem a haladás egyenes útja: közös érdekek mentén halad.
A közmegegyezés fogalma csak az érdek fogalmával együtt értelmezhető. A közmegegyezés az érdekek eredője. Különös, hogy az érdekességek tartományába sorolódik az erről a mindennapi érintkezésben közönséges viselkedési megnyilvánulásról
/közmegegyezés/ rendelkezésre álló ismeret. Különös, mert a részleteiben és mélységében is meglehetősen szabályozott életünk kiemelkedően meghatározó, ráadásul kutatott és feltárt területéről van szó. Törvényekkel szabályozott részeit elvben tekinthetjük problémamentesnek, ám egynéhány részlete ingoványos terület.
A társadalmat alkotó hálózatok szövedékében működnek rejtett érdekektől vezérelt erők, melyekre az önvédelem parancsoló szükségessége miatt fel kell hívni a figyelmet.
A szakmaiság álarca mögé bújtatott manipulációs eszköztárat ki kell rángatni a fényre, és tartalmilag, formailag frissítve közbeszéd tárgyává kell tenni.
Az újszerű megközelítések segítséget jelenthetnek a rejtett erők felismerésében.
Én a társadalmat hálózatok szövedékének írom le, melyben a hálózatok egymás felé átfedéseket képeznek, átjárhatóság van közöttük, több szempontból szabályozottak, s mint látni fogjuk, sokdimenziós teret képeznek, amelyben közlekedni lehet. Néhány hálózat a számtalan közül: család, munkahelyi kollektíva, gyalogosan közlekedők, nők, asztalosok, dalárda, politikai párt, kiskorúak, katolikusok, siketnémák, katonaság, diákok. A hálózatokhoz kötődés nem egyenlő mértékű. Lazább-szorosabb volta adottság, kényszer, egyéni döntés vagy neveltetés kérdése. A kötődés a viselkedésben teljesedik ki státus, cselekvés, beszédcselekvés /beszéd, írás, rádió, televízió/ révén.
A viselkedés és a hálózatok jellemzéséhez ajánlatos megismerni az ökológiai fülke fogalmát: megfigyelhető, hogy az élőlények térben és időben "felosztják" az élőhelyet /pl. a táplálékállatokat napszak, méret szerint, növényeket fajaik, részeik szerint, szinteket fényviszonyok szerint stb. /, minek eredményeként mind élelemhez és szaporodási lehetőséghez jutnak. Az elfoglalt fülkékhez ragaszkodnak. Az üres fülkéket akár a faj átalakulása árán is elfoglalják /pl. új szigetet/, ami végső soron egyedszámuk növekedéséhez vezet. Nem mellékes ez az emberre, mint biológiai lényre vonatkozóan sem, ám több mint meglepő a hallgatás, ami a társadalmi vonatkozásokat illeti. Különösen figyelemre méltó a tervezett elemek előfordulása a viselkedésben.
E vázlatos bevető után folytassuk tárgyszerűbben.Témákat, témaköröket fogok javasolni, melyek tárgyalása ez idáig “kívül esett a köz érdeklõdési körén”.
Pl.:
Értesülés, hír, információ. Ezen belül: cél és tartalom meghatározása, a forrás, a közvetítõ, fogyasztó jellemzése, a hír környezetérõl általában, hírforrások jellemzése, közvetítõk jellemzése (plakát, újság, személy, tv, rádió, könyv, tankönyv, híradó, krónika, internet, teletext), egy-egy konkrét közvetítõ jellemzése (meghatározott újság, tankönyv stb. bemutatása), egy-egy konkrét hír jellemzése.
Nemzeti jelképeink. Ezen belül: a gúnyolódók, sértegetõk indítékai, viselkedése.
Kirekesztõk. Ezen belül: az értelmezhetõség határai, indítékok, érdekek, a nemzetellenes kirekesztõk mûködési területeinek tényszerû feltárása.
Idegengyûlölet. Ezen belül: I. István intelme, az idegengyûlölet tényleges térképe, navigátorok tündöklése a hálózatokon.
Terrorizmus.
A TV mûsorpolitikája.
Petõfi Sándor csontjai. Ezen belül: miért fontos ez az ezredrangú kérdés?

Téma van bõven, sorolásuk helyett foglalkozzunk a nemzeti jelképeinket gúnyolókkal részletesebben:
A Szent Koronát (Szent Jobbot stb.) becsmérlõk nem közlik világosan és érthetõen fenntartásaikat, ezért akkor járunk el helyesen, ha mûködésüket megvizsgáljuk, és közbeszéd tárgyává tesszük.
Õk, a jelenben (velünk együtt) véletlenszerûen elõfordulók, nem vesznek tudomást a tényszerû, megmásíthatatlan múltról, amelyben a Korona intézménnyé lényegült. Egy részük tagadja, vagy “kimazsolázza” a múltját, más részük jövevény lehet. Mindenesetre eggyé válnak a gyökértelenségben, ami lehetne magánügyük.
Következetesen rá kell mutatnunk, hogy egyértelmûsítették: viselkedésük nem állapot, hanem mûködés, amelynek iránya van, bár célja ismeretlen, és egyik eszköze a gyökértelenítés.
A Szent Korona szemtelen megnevezése nem közönséges bunkóság. Maga a tárgy lehetne ténylegesen “Svájci Sapka” vagy “Pöttyös Kendõ” akár, a lényeg az egyének és a hálózatok hozzá való viszonyulásában volt és van. Ami ebbõl a gyökértelenítõk számára céljaik eléréséhez akadályt jelent, az a hálózattá szervezõ erõ.
Miért engedhetik meg maguknak a tulajdonképpen önleleplezõ szóhasználatot, egyének és csoportok megsértését? A választ minden egyénnek és hálózatnak a saját jól felfogott érdekében magának is meg kell fogalmaznia: azért, mert sem jogi, sem társadalmi következményektõl nem kell tartaniuk. Olyan hálózatokhoz (is) tartoznak, melyek többirányú, biztos védelmet jelentenek számukra. Olyan társadalmi fülkét foglaltak el (vagy alakítottak ki), melyre nem volt “kereslet”, s melybõl további, kényelmesen megszerezhetõ pozíciókra nyílik kilátás. Sértõ szóhasználatukat “nyelvbotlásnak” vagy egyéb (a viszonyulásban kényelmet szolgáló), annak súlyát csökkentõ egyszeri apróságnak tekinteni, szó nélkül hagyni csapda. A magyarázat a lélektanban keresendõ. Leegyszerûsítve: “szokásjog” kialakulásához vezethet. A társadalom elég bonyolult ahhoz, hogy a gyökértelenítõk navigátorai a hálózatok sokaságában újra és újra találjanak megfelelõ célcsoportokat aknamunkájuk közvetítésére és igazolására. (ld. A Szent Korona szállítási költségei).
Kártételük felismerése és leírása természetesen nem elegendõ. Kirekesztésükhöz cselekvési program követésére van szükség. Ez jogi eszközök megteremtésére és alkalmazására törekvést, valamint viselkedésbeli alkalmazkodást jelent, próbköve lehet a magyar nemzeti konzervatív irányultságú sajtó és annak fogyasztói-táplálói köre közötti célirányos együttmûködésnek. Kihatással kell lennie mind az állami (tehát eleve közpénzeket felhasználó) médiumokra, mind a külföldi kézben levõ, de végsõ soron részben a hazai olvasói kör által fenntartott sajtóra is.