Mese a zöld kilencesről

Mese a zöld kilencesről


Gödöllőn innen, Fehérváron túl, volt egyszer egy zöld kilences.
Éppen akkora volt, mint a tök alsó, a makk tízes meg a többi lap.
Ha kellett előhúzták, ha nem kellett félretették. Megkeverték, elpasz-
szolták, megütötték, vagy éppen vele ütöttek.
Egy napon a zöld kilences azon vette észre magát, hogy más
mint a többi. Ettől kezdve egészen megváltozott a viselkedése. Hideg-
lelést kapott ha egy nyavajás kis hetes dirigálni kezdett, vagy ha
nem ő volt az utolsó ütő. A sárgaság kerülgette, mikor snapszerhez
osztottak, és totál paff lett végelszámolásnál.
- Ez így nem mehet tovább! - dohogott magában. - Miféle vacak kártya ez?
Így dörgött - morgott a zöld kilences. - Újra kéne osztani a lapokat! -
világosodott meg nagy bánatában. - Itt van ez a kis nyolcas...né, ez
majdnem olyan mint én,...jó lenne...hetesnek...nem, talán ha ti...,
nem, úgy is van, ő lenne az alsó! Nézzük csak: a makk kilences legyen
aaa király! A piros kilences,a piros kilences tízes, a tök meg a
fölső. Jó az,király után az első, meg aztán negyvenet lehet vele
csinálni..! Lássuk csak, mi van még? Iiigen: én meg lennék a hetes, no
meg...az ...ász...ászocska...
Így gondolkozott a zöld kilences. S ha már egyszer ilyen jól kifun-
dálta, szépen-gyorsan el is rendezte a dolgot. Azazhogy...
- Ácsi! - dörrent rá a tök tízes.- A magyar kártyában a kilences az
kilences, punktum! Akinek nem tetszik,fel is út,le is út!
Nagyon megsértődött ezen a zöld kilences.
- Mivelünk nem lehet így beszélni! Ez diszkrimináció! Követeljük a
jogainkat! Egyenlő jogokat a hetesekkel, továbbá durákban és huszon-
egyben mi leszünk az ászok! Addig is bojkottáljuk a csapdlecsacsit!
Majd meglátjuk, mire mentek nélkülünk! - pattogta.
A piros ászt elöntötte a pulykaméreg. Egy jól irányzott lökéssel ki-
taszította a pakliból a zöld kilencest. Kapálódzott a zöld kilences,
ám hiába,lecsúszott a két szekrény közötti résen.
Aztán már csak egy hangfoszlány visszhangzott a mélyből: ...- méghogy
magyar kártya...szerencsétlenek...